Beszámolók, kalauzok


 - Antalya - Geyik Bayiri beszámoló

2015. December végén, 2016. január elején 2 hetet töltöttünk mászással Geyik Bayiri-ben, az ott szerzett tapasztalatokat igyekszem összeszedni röviden. Mászással, utazással, szállással kapcsolatos gyakorlati tanácsokat, tippeket szeretnék adni, hogy az utánunk érkezőknek is olyan tartalmas legyen a túra, mint amilyen a miénk volt.

Elsősorban azoknak szól ez az írás, akik tervezik meglátogatni ezt a nagyon jó mászóhelyet.

 

A helyről általában

Geyik Bayiri egy igazi sportmászó paradicsom, amit hollandok kezdtek el kiépíteni az ezredforduló környékén. Azóta folyamatos a fejlődés minden téren, sorra nyílnak az új szektorok, utak, kempingek. Sokan Antalya-nak nevezik a helyet, ami nem pontos megfogalmazás, mivel Antalya város környékén számos jól kiépített mászóhely van Geyik Bayiri mellett (pl. Olymos, Citdibi), amelyek szintén megtalálhatók a minden kempingben kapható kalauzban (a könyv ára 28 euro).

 

Az utak jellege

Geyik Bayiri-ben körülbelül 30 szektorban ezernél is több sportút található. Elég változatosak a szektorok, sokféle stílusban mászhatunk. A legnagyobb és legnépszerűbb szektorok az áthajló falakon vannak, ezeken 30-40 méter hosszú nagy fogásos, tufás utak vezetnek. Sokszor már a 6-os (6a/b/c) utak is rendesen áthajlanak, nagy cseppköveken lehet feljutni.

 Jellemző a sok térdkulcs, no-hand-ek, cseppkövek. Az utak jól biztosítottak, sehol sem lesz az embernek Ceüse-érzése, a kulcsrészek általában szinte slingről slingre átmászhatók (A0).

A nagy, áthajló falak mellett van néhány nagyobb és sok kisebb szektor, ahol inkább a függőleges közeli utak dominálnak, sokszor enyhén befelé dőlő útvégekkel, ehhez társuló kisebb fogásokkal, peremes jelleggel.

A kalauzban minden útnál jelzik, hogy hány darab köztesre van szükség a megmászásához. Általában 15 köztessel minden utat mászni tudunk, a hosszabbakhoz kellhet 18 sling. A nehezebb utak (8a felett, de sok helyen az áthajló 7c-k is) kivétel nélkül be vannak szerelve állandó köztesekkel, tehát nem feltétlenül kell 2 útra való köztest magunkkal cipelni a repülőn. Mi 30-at hoztunk, 18 is elég lett volna.

 

Szektorok

A legjobb áthajló szektorok szerintünk: Sarkit, Magara, Anatolia, Trebenna, ezekben van a legnépszerűbb utak többsége. A kisebb szektorokba is érdemes ellátogatni, mindenhol szép utakat lehet találni.

Eső – bár nem jellemző – előfordulhat (nekünk 3 nap is sikerült belefutni). Enyhe csapadék esetén a legtöbb áthajló szektor mászható, de az utak vége sokszor kimegy a fal függőleges tetejére, ezért a befejezés kétséges. A Trebenna nevű giga-barlang szektor teljesen esővédett, itt esőben is lehet mászni, elvileg. Mi azt tapasztaltuk, hogy eső ugyan nem esett az utakra, de a pára nagyon kiült mindenhova, lehetetlenné téve a mászást (ez valószínűleg csak a hideg januári 10 fokos időjárás miatt volt).

 

Fokozatok

Az utak nehézségére nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy tourist grade, tehát viszonylag könnyűek adott fokozaton belül. De ez természetesen nem minden esetben igaz, vannak olyan utak (6b vagy 8a is lehet), aminek nagyon megkérik az árát. Ha valaki az osztrák számozáshoz szokott, itt biztos sikerélménye lesz, egyébként nagyjából saját fokozatán belül tud mászni.

 

Szállás

A völgyben több kemping és bungalós hely is van, sokszor szinte egymás mellett. Kemping placcot ott bérelt sátorral és matraccal (így a repülőn nem foglalja a helyet) 8-10 euróért adnak. A bungalók ára erősen eltér attól függően, hogy mekkorák és mennyire felszereltek.

A legolcsóbb 2 személyes bungalók 20-25 euró közötti áron mennek, ezekben azonban semmi nincs  két ágyon kívül, gyakorlatilag üres fadobozok. Télen hidegek is, ilyenkor csak a bérelt fűtéssel lehet kicsit melegebbet csinálni a kinti időjárásnál, amiért napi 5 eurót számolnak fel.

A kínálat csúcsa a felszerelt bungaló, ami 30-45 eurós napidíjért megy, 2-3 személy részére. A weboldalon hirdetett „fully equipped kitchen” alatt a törökök és a kint élő hollandok a legminimálisabb dolgokat értik (evőeszközök, 1-2 teflonos főzőedény, hideg vizes mosogató, nagyobb méretű palackos gázfőző), ami azonban a napi mászó vacsora elkészítéséhez elég.

Ezen kívül néhány kempingben lehetőség van szobát bérelni a központi épületben, akár teljes ellátással is.

 

Kint létünk alatt eszméltünk rá, hogy ha valaki nem a legolcsóbb sátras megoldást keresi, hanem ágyban, melegben szeretne aludni, akkor valószínűleg jobban megéri Antalyában AirBnb-n keresztül szállást foglalni és autót bérelni. Ha 4 emberrel számolunk, jól eloszlanak a költségek és nem kell pl. reptéri transzferrel számolni (autóval lejönnek a reptérre a kempingből), ami 40 euró / fuvar.

Most a The Land nevű elvileg jól felszerelt helyen laktunk, utólag visszagondolva jobban jártunk volna egy Antalya-i lakással és autóval. Antalya-ból kb 30-40 perc alatt lehet felérni a sziklákhoz autóval, de a kempingekből is sétálni kell 10-20-35 percet a szektorokhoz. Mi legközelebb biztosan az AirBnb-autóbérlés kombót választjuk.

 

Szerintünk a fenti kempingekben (Climbers Garden, The Land, Rido) érdemes lakni, mert a fenti falsávon vannak a már említett legjobb szektorok, 5-10 perc sétára a szállástól.

Ha valaki társasági életre vágyik, mindenképp a Jo-si-to kempinbe menjen (sátrak, faházak egyaránt vannak), itt lakik a legtöbb ember, van nagy közösségi szoba, jó hangulat, gitározó hippik, konyha, stb. A távolságok érzékeltetéséhez: a Sarkit nevű egyik legjobb szektor Jo-si-to-tól kb 20 perc gyaloglás felfelé, míg a Climbers Garden konkrétan a szektor alatt van.

 

Vásárlás, boltok, étkezés

Ha valaki hozzánk hasonlóan repülővel érkezik, érdemes olyan időpontban repülni, hogy érkezésünk után még nyitva legyenek a boltok és a transzferes embert meg tudjuk kérni, hogy álljon meg egy szupermarketnél. Minket egy európai színvonalú Carrefour-ba vittek, ahol mindent meg tudtunk venni 2 hétre előre. Az árak kb a magyarnak felelnek meg, néhány kivételtől eltekintve. Az olivabogyó nagyon olcsó, 1800 forint kilója, ebből mindenképp érdemes nagy mennyiségben feltankolni. Az alkohol értelemszerűen elég drága, egy dobozos sör 600 forint. Friss kenyeret lehet rendelni a legtöbb kempingben minden reggelre.

 

A völgyből lejutni a boltokhoz időigényes, de nem lehetetlen. Az első kisbolt, amit kérdés esetén ajánlanak a helyiek, Cakarlar nevű településen van 16 km-re a kempingektől, itt azonban európai ember nem szívesen vásárol (elég nagy a kifakult és lejárati dátumtól megszabadított zacskós kaják aránya). Érdemes tehát bejutni Antalya szélére, ahol a városhatáron lévő paneles lakótelep alatt egyből van egy Carrefour. Lejutni stoppal a legegyszerűbb, viszonylag hamar felveszik az embert. Nekünk 5 átszállással sikerült megjárni oda-vissza a távot 4 óra alatt, amiben a vásárlás is benne volt. A helyiek kedvesek és segítőkészek, 3 embert táskákkal és szatyrokkal is mindig hamar felvettek.

 

Ha valaki készételt szeretne, sok lehetőség van rá a völgyben. A legtöbb kempingben van konyha és étterem, ezekben egy vacsora ára kb. 8-10 euró, míg svédasztalos rendszerben reggelizni 3-4 euroért lehet. Tuti tipp a The Land felett található nagy betonépületben működő helyi halas étterem, ahol ugyan műanyag székeken kell enni és a kemence füstjéből bentre is jut, de nagyon finom helyi pisztrángot adnak 15 líráért (1500 forint).

Kucsera Bálint

 

 - Isztria Húsvét

Isztria Húsvét


 - Arco


Kovács "Kavics" Gergő oszlopos tagunknak köszönhetünk egy Arco ismertetőt. Hasznos információkkal és csillagokkal értékelt szektor leírásokkal.


 - Szardínia, Pietra di Luna


Szardínia, irigylésre méltó!

Akartam egy figyelemfelkeltő kezdést, állítólag ez a jó sztori titka! Kb. 2010. januárjában lelkesen megígértem, hogy az akkor épp szárnyait próbálgató honlapra írok egy trip beszámolót, de magam sem gondoltam, hogy mostanra lesz annyi időm, hogy nekiálljak. Pedig Szardínia tényleg megér néhány sort. Pár szóban magamról, csak azért ha esetleg rajtam kívül más is elolvasná és ne adj Isten nem ismerne. Szigorúan mászás szempontból!

Nevem: Turkevei-Nagy József, ismerősöknek: Jozsó, idegeneknek: Hé Te! Ha mindent beleszámolok, több mint 7 éve foglalkozom mászással (ennek külsőre tökéletesen semmi nyoma). Kipróbáltam a bouldert, a sportmászást, és beleízleltem a nagyfalas mászásba is néha. Fontosabb megmászásaim gyakorlatilag nincsenek, legalább is azoknak a szemszögéből, akik a matekban hisznek. Ezt a néhány sort csak azért tartottam fontosnak, hogy kiderüljön, az alábbi beszámoló szigorúan szubjektív, és egy korántsem mindent látott mászó elfogult véleményét tükrözi!


Miért éppen Szardínia?

Biztosan vannak, akik a nyaralást és a mászást a barátnőik, vagy barátaik nagy „örömére” egyazon helyen és időben tudják elképzelni, majd megvalósítani. Ezeknek a kollégáknak van egy jó hírem. Kedvesemmel ezt a koránt sem egyszerű elvárást a Szárdoknál össze tudtuk hozni! (Bár Ő is lelkes mászó, de azért a nyaralás tervezgetésénél egyértelműen tudtomra adta, hogy tenger, látnivaló, új hely, tourist feeling alap!)


Okosságok

2009. július végén és augusztus elején jártunk a szigeten, tehát a turista szezon kellős közepén. Utána még másoktól kapott infók alapján az derült ki számomra, hogy nem is volt olyan rossz választás, leszámítva, hogy aug.1-től indul az olasz dömping, ezért minden 2x drágább, nem lehet komp jegyet kapni, csak horror áron. Viszont mega jó és kiszámítható idő van! Mit jelent ez? Hát a top mászóknak semmi jót, mivel eszetlenül meleg. Viszont a jó hír, hogy csapadékra annyi az esély, mint a világbékére. Azért nem kell rögtön ejteni-e miatt a nyári időzítést, mivel rengeteg a mászóhely, köztük az északi falak. Ínyenceknek pedig tudom ajánlani a barlangok bejáratánál található opciókat standard 24 fokkal!!! Állítólag ősz az igazi mászó szezon, ilyenkor még a spanyolok is átruccannak, ami azért nem rossz ajánlólevél ismerve országuk adottságait. Volt egy ismerősöm szeptemberben is, akkor minden nap esett délután az eső, de ahogy jött úgy ment, szóval ennek utána kell járni. Az utazásnál szerintem érdemes a kompot választani, az a kis autókázás megéri, mivel utána nem vagyunk helyhez kötve. Illetve mint olasz tartomány nem tartozik az olcsó helyek közé, ezért érdemes a bérleti díjat megspórolni. Nem utolsó érv az autó mellett, hogy a vadkemping szinte kötelező! Ebből a szempontból nem olasz, de lehet, hogy csak nekünk volt mázlink. A kámpedzsók nem olcsók, de drágák és nem is különösképpen szuperek. Zajosak, zsúfoltak, és fizettünk ketten 46 eurót is egy napra! A kompra azért nem mondanék árat, mert teljesen időpont függő, a lényeg, hogy nem kell foglalkozni ülő, fekvő, mittudoménmi opciókkal. A hajón mindenki egy nagy boldog család, és a családon belül nem ciki bárhol „csövezni”. Egyedül az autót érdemes jól megválasztani, mert ha jól emlékszem a mikrobuszoknál már jelentősen növekszik a pótdíj (tehát egy VW origami T5 a legjobb választás).


YO mászás!

Az-az érdekes, hogy Szardínián nem különösebben vannak hegyek…. mindazonáltal az egész egy nagy szikla. Mit lehet mászni? Mindent vazze’ De tényleg!!! Részemről persze a sportmászó helyeket volt időm megnézni, és néhány bouldert, de a beszerzett kaller elmondása szerint all in: nagyfal, klasszikus mászás, és a már említettek. Milyen kő? Hát ez is lenyűgöző, mert ezen a kis területen lehetett választani a mészkőből, gránitból, és a vulkanikus (talán bazalt) kőzetből egyaránt. Nekem az első kettőt volt szerencsém próbálni, és azt kell, hogy mondjam, ilyen jó minőségű mészkővel ritkán lehet találkozni (remélem nem csak szerencsém volt). A gránit se rossz, sőt! Látványilag agy-eldobás, mászását kicsit szokni kell, a tengerparton délelőtt nagyon csúszós a párától, de ez mondjuk természetes jelenség. A mászóhelyek? Ez volt a legmeglepőbb. Námbör ván! Láttam már pár tipikus sportmászó helyet, de itt szinte mindenhol adva volt az összes fontos szempont (persze ez is szubjektív dolog…mármint a fontos.) Általában az összes hely max. 5 percre van a parkolótól. Ami inkább azért alakulhatott így, hogy ne zavarjon minket a kocsik zaja a hely hangulatának az élvezésében. Egy adott mászóhelyen a különböző tömbök szinte egymás mellett vannak, nincs dzsindzsában kúszás-mászás. A beszállások szinte mindenhol sík terepről indulnak, ez már szinte az érthetetlen kategória. A kilátás, mint már említettem szinte mindig PAZAR. Az utak jól vannak nittelve, néhol ahol valami klasszik arc a 80-as években letette a névjegyét, találhatunk még szellősen épített utat, de ez meg már szinte kell a honvágy miatt. A sziklák mind szépek voltak és változatosak, nem emlékszem olyan helyre, amire azt mondanám, hogy kár volt megnézni!


Kaller

Pietra di Luna címen fut, és angolul is hozzá lehet jutni. Ha jól láttam, akkor még mindig a 2005-ös kiadást árulják, de ez nem volt zavaró 2 éve sem, nem sok jelöletlen utat találtunk, gondolom inkább kinitteltek néhány új szektort, amiről még nincs kalauz. Na de maga a könyv is megér egy misét! Az a fajta kaller, amit vérmesebb mászók még este a családi kötelességek letudása után, ne adj isten reggel a budin ülve is szívesen lapozgatnak. A teljesség igénye nélkül: rengeteg sztori és infó a helyi arcokról giga mennyiségű képekkel megspékelve. Ilyen áttekintő térkép, olyan részletező. A falrajzok pontosak és színesen rajzoltak. Szinte minden helyről fasza fénykép, hogy mindenki kiválaszthassa a szája ízének megfelelőt. A száraz tényadatok mászóhelyenként: utak neve, nehézségük, hosszuk, biztosítás (még külön feltüntetik azt is, hogy inox, vagy egyéb), ki és mikor nyitotta, pár soros leírás, pont annyi, hogy dönteni tudjunk. Plussz! Megközelítés, leírás a szikláról és a mászás jellegéről. Külön pár sor a kitettségről. Főbb mászó idény, mikor süti a nap, néhány ajánlás, a legcoolabb utakról, és tippek a hellyel kapcsolatban (pl.: ne bóklásszunk a szikla tetejénél, mert a helyi farmer néni szétrúgja a seggünket…stb.) Na erről nem is ömlengek többet, magáért beszél. De hogy az örök beszólogatósoknak is legyen valami: nincs kerekre levágva a könyv sarka, így pl. az enyém már kezd rendesen rongyosodni.


Még mászás konkrét helyekkel!

Mint említettem, mi összekötöttük a nyaralást a mászással, úgyhogy körbe utaztuk a szigetet, így általában a parthoz közeli és szigorúan árnyékos helyeket néztük meg. Ezekből zanzásítva néhány meglátás:


Cala Gonone

Ez volt az első megállónk mászás szempontból, de azok, akik nem akarnak autóval menni, hanem egy nagy helyet keresnek, én ezt ajánlanám. Itt vettem a kallert is, kb. tovább tartott parkolót keresnem, mint rátalálni. A környék 13 db kisebb nagyobb különböző típusú mászóhelyből áll (van saját csak erre a részre vonatkozó kaller is, úgyhogy lehet, hogy több).  Mi „egy” helyet néztünk és másztunk be, Fuilit. Az én kalleremben 133 út van csak ezen a részen, és szerintem egy sportmászó helynek ilyennek kell lennie. Tulajdonképpen egy kis völgy a tengerparton. Rengeteg szikla van nittelve közvetlenül a víz mellett (szinte már zavaró a hullámok robaja a sziklákon…borzalmas), és több tucat szürke, sárga mészkő áthajlás és tábla van kiépítve kicsit távolabb a parttól. Aki nem bírja a meleget, az délben ejtőzhet a parton, de lehet nyomni orrvérzésig is a mászást, mert mindenféle tájolású fal van. Szerintem ötből 5-ös.


Baunei

Itt is rengeteg szektor van, főleg több kötélhosszas utak. Nem másztunk, csak átkajakoztunk Cala Luna-ba, ami szintén egy képeslap mászóhely…tiszta Thailand 4-5 nagy barlang bejárata a homokos tengerparton. Kellemes hűvös áramlik ki a sziklákból napközben is. Megközelítése – mert, hogy a jó dolgokért szenvedni kell   kizárólag hajón, kajakon, vagy 2 óra track az erdőben. Mikor mi ott voltunk épp senki nem mászott, de ez semmit nem jelent, mert gyakorlatilag a 2 hét alatt kb. 10 db mászót láttunk és ez nem vicc! A falak egyébként nem voltak agyon építve, szépen kényelmes távolságra voltak egymástól az utak. Olyan mászók tették itt le a zia nyomukat (vááá de irodalmi vagyok), mint Lynn Hill, Dani Andrada, Martina Cufar. Utóbbi csak, mint mászó, előbbiek utakat is nyitottak. Állat lenne nekünk is egy ilyen Geribe nem? Mármint semmi bajom Feri vagy a többiek útjaival, csak elfogott engem is a celebláz.  Aki már mászott ilyen utat, az tudja, mire gondolok, pl. Frankenjurán V.G. utat (azért rövidítettem, mert nem tudom, hogy írják pontosan, és nem akartam beégni) mászni (persze, hogy nem, az Action Directe-re gondolok) az olyan történelmi…..vagy csak nekem????


Ogliastra

Az itteni választásunk Jerzu volt, ami egy űber etalon sportmászóhely. Nagy parkoló, 1 perc séta szigorúan szintben. Minden időben árnyékos falak, áthajló, tábla, reibung, meg minden. 20-30 méteres utak, de annyi (vagy 210 db), hogy el se hittem. Volt olyan fal, ami nem is volt még benne a kallerben, de úgy csillogtak rajta a zsír új nitt fülek, mint kedvesemen az ünnepi ékszerei. Azért, hogy mondjak már valami rosszat is, talán egész utunk során itt volt a legtöbb szétlépett út. DE ezt értsétek úgy, hogy Tardosbánya, és nem Kecske-hegy. Nem is lett volna zavaró, de cefetül technikás fal. Írja ezt a könyv is, úgyhogy én nagy arccal neki is vágtam valami bemelegítőnek, és 5 perc után felsejlettek előttem Pelstein sziklái. Aztán ha kidühöngtük magunkat és rájövünk, hogy ez nem a boulder klub, akkor nagyon szépeket lehet mászni és küzdeni! 5-ös alá.



Ezen a környéken néztük meg az első boulder helyet, ami egy kicsit csalódás volt. The wood of Selene, nem lenne rossz hely, alacsony, de szép mozgású gránit tömbök, nem túl bőrgyilkos, viszont agyon van szarva a hely (értsd: szarva). Szerencsétlenségére pont egy történelmi leletekkel teli erdőben van, ahol még egyéb turista butító elfoglaltságot is épített a helyi önkori, aminek eredményeként nagy a forgalom és kevés a budi. Ez egyébként egész (Szar)díniára jellemző. Valahogy hadilábon állnak a nyílvános vécével, és ennek látványos nyomai vannak lépten……


Sarrabus

Itt is a boulderre voltunk kiváncsiak. Torre delle stelle volt a kiszemelt hely. Az azért elmondható a Szárd boulderről, hogy nem nyári progi. Gettó meleg volt, és semmi árnyék, mivel a tömbök olyanok, mint Indiában…..tudjátok a Pilgrims-ben, csak lényegesen kevesebb. Na de ha valaki jó időt fog ki, akkor egy napot simán agyon lehet ütni frankó kis gránit boulderekkel. Csak ezért menni azért nem érdemes. (jobb kép azért nem volt a tömbökről, mert azokon rajta vagyok)




Domusnovas

Na, ez volt a másik giga nagy mászóhely. Itt többet is megnéztünk, és másztunk is Castilandiában (5ös),ami a legkisebb szektor volt, viszont pont a mi nehézségünk. Max. 6c-ig sárga, szuper állapotú szikla, kilátással a többi mászóhelyre, hogy legyen mit sajnálni. A környék egyébként legjellemzőbb mászó stílusa a barlang, vagy barlang bejárat, szóval inkább a kemény gyerekek célpontja lehet, de nem kizárólag. Grotta di San Giovanni, egy régen autóútnak használt természetes barlang, 15 perc séta, a két végén áthajlás-mászás erdőben vagy nem. Körben egyébként mindenhol számolatlan mászóhely. Itt találkoztunk egyébként a legtöbb helyi arccal (vagy 8). Atom vadkemping helyek, és ha már meguntuk a mászást, lehet Grottát (barlang) nézegetni. Grotta jó, az mindenhol van, ami a 42 fokos hőségben nekünk megváltás volt, mivel itt tenger nem van sajnos. Ha ezt valaki nem igényli, simán 1 hetet el lehet csövezni! 5-ből öt.


Sassari

Képeslap, megint és megint. Amikor már azt hittük, hogy sokat fogunk keresgélni a semmiért, 5 percre a parkolótól a sziklák másik oldalán, távol a civilizáció zajától találtunk rá Casarotto-ra, ami nem tudom mit jelent, de gyönyörű, vakítóan fehér mészkő sziklák 60-80m-el a tenger felett. Főleg áthajlás, DE senki ne szkippelje gyorsan a helyet, mert az a fajta kőzet, ellentétben a fent már említett Jerzuval, ahol ismét nagynak és tökösnek érezheti magát mindenki. Bemelegítésnek 6a-ért olyan áthajlás, hogy simán volt benne 15 méteren 2 méter dőlés, kancsóról kancsóra. Tiszta játszótér. Egyébként tényleg, 7b-ig volt itt minden. Talán a tenger közelsége miatt reggel kicsit csúszós volt a szikla tapintása, illetve volt néhány lestrapált út, ennek ellenére szerintem ez az egy szikla megér akár két napot is.




Baronie e Gallura

Végül, de nem utolsó sorban megérkeztünk Cala Spinosa-ba, ami csak azért lett megcélozva, mert ha a neten rákeresünk szardínia climbing-ra, az tuti, hogy erről a helyről lesz kép. Itt vannak azok az oldott gránit sziklák, amik úgy néznek ki, mintha Gaudi tervezte volna őket! És most a végén kell, hogy mindenkit elkeserítsek, pedig mindig a végére kell állítólag hagyni a frappáns befejezést, mert erre fognak a legtovább emlékezni…..mármint akik végig olvassák ugye! Szóval látvány, szikla és forma 10-ből 15-ös, mászás élmény….slurp. Az a baj, hogy még csak nem is meglepő, hiszen vagy reibung, ohne fogás, tapadás 1000-rel (kivéve reggel, mint már oly sokszor emlegettem, a pára miatt), vagy óriás fogások tömkelege, balett mászás, tudás nélkül. Ettől függetlenül megéri megnézni, egy nap, utána csobi, mert a strand viszont kimondottan szép! Aki viszont még mászni akar itt, az mindenképp siessen, mert a sós tengeri levegőtől a gránitban szinte napról napra rozsdásodnak el az inox-ok!  Hát, nagyjából ennyit tudtam igen visszafogottan összehozni erről az első osztályú mászó paradicsomról. Azt még mindenképpen megemlíteném, mivel szót ejtettem már korábban is róla, hogy vannak bazalt sziklák is nittelve, illetve nem. Sajnos egyet sem sikerült megnézni, pedig próbáltuk, de már a nevére sem emlékszem, és ráadásul nem találtuk meg…háh, semmi sem lehet tökéletes.


Végezetül egy kis összefoglaló, mert az YO és divatos mostanában:


10 ok, amiért nem érdemes elmenni Szardíniára mászni!

1.            Mert messze van, és ebből 10 óra a komp.

2.            Mert a strandokon nem árulnak sört…se lángost….se főtt kukoricát…

3.            Mert ennyi pénzből 100-szor megyünk Geribe, meg vissza.

4.            Mert ha hazajövünk fél évig depressziósak leszünk, ha Kecske-hegy felé járunk.

5.            Mert érthetetlen módon sehol nincs budi!

6.            Mert a magyar csajok sokkal szebbek! (ez fordítva is releváns)

7.            Mert útba esik Misja, és azt már úgyis ismerjük…..abban nem lehet csalódni.

8.            Mert most Spanyolország a trendi.

9.            Mert még egy csomó más helyen sem voltunk, mivel a főnökünk szarik a szabi problémáinkra.

10.          Mert a félretett pénzünket félúton Arco-ban is el tudjuk shoppingolni.

 

10 ok, amiért érdemes elmenni Szardíniára mászni!

1.            Mert még nincs felkapva, és elhenceghetünk a haveroknak vele.

2.            Mert reggelente nem a carabinieri ébreszt minket a parkedzsóban.

3.            Mert nagyon suker pizzák vannak.

4.            Mert a párunk is boldog lesz! (főleg ha elvisszük magunkkal)

5.            Mert még nem voltál, és új helyre menni az on-sight!

6.            Mert imádjuk a sportmászást, és itt ez fog a fülünkön is kifolyni.

7.            Mert 10 év múlva a németek is felfedezik, és akkor egy nagy Massone lesz az egész.

8.            Mert Spanyolországban már voltunk.

9.            Mert utáljuk a met.hu-t nézegetni, és itt nyáron erre semmi szükség.

10.          Mert Adlitzgrabent már csukott szemmel megtaláljuk, Geri meg megvár

Turkevei-Nagy József



 - Hvar – Sveta Nedjelja Cliffbase

8 évvel ezelőtt egy munkamániás szlovák fizikus, nem mellesleg mászó, Horvátországban jártában-keltében eljutott Hvar szigetének egy kis falucskájába, ahol megpillantotta az eszményi mászóhelyet. Mit tesz ilyenkor egy átlagmászó? Néhányan álmodozni kezdenek, hogy mit és hogyan másznának meg, az elszántabbak és serényebbek lehet, hogy neki esnek célszerszámmal és lelkes pionírként megnyitják az első utakat, hogy ezzel letegyék egy újabb mászó-cél első alapköveit. No, a baj csak az volt, hogy a sziklák nem átallottak magánterületen állni. Ezt egyébként magyar aggyal egészen nehéz elképzelni, vajon hogyan lesz több tíz méter hosszú 50 méter magas sziklafal a tengerparton valakié (és vajon mi lehet a földhivatali besorolása???). Valószínűleg a mi hősünk is így gondolkozott, amikor feltették neki élete nagy kérdését: Eladó, nem kell???
Emberünk pedig nem habozott, leszámolta a lét, összepakolta kis családját, és iziben átköltözött Sv. Nedjelja nem túl népes, viszont annál távolságtartóbb falucskájába. Tette ezt azért, mert úgy érezte, hogy a városi élet már nem neki való és a dolgok nem jó irányba tartanak.

Persze, senki sem szent, vagy mondhatnánk, minden érmének két oldala van. Miro, mert fizikusunkat ezen a néven ismertük meg, nem saját örömére épített házikót frissen zsákmányolt telkére, és persze a közel 120 darab utat sem magának nittelte végig rögvest az első évben. Célja egy olyan mászóhely felépítése volt, ahol belépti díj fejében tálcán kapunk mindent, amiben az ínyencek is csak keresve találhatnak kifogást.

A romantikus bevezetőt nekünk a Hvar-on töltött 9 nap alatt sikerült verejtékes munkával felkutatnunk az amúgy nem túl hiteles helyi levéltárban, ezért az esetleges történelmi csúsztatásokért felelősséget nem vállal senki! (Egyébként, aki a szóbeszédnek hisz, az ezt is elhiheti!)

2011, február, bennünk van a bugi, de mivel táncolni nem tudunk, mennénk már mászni. A tél nem könyörül, többször elhúzza orrunk előtt a korán jött tavasz mézesmadzagját. Többen Ördögárokért kiáltanak, mások Gerit vizionalizálnak. Óvatos duhajok előtúrják Lumignano kallerüket, és számolják a napokat március 15-ig. Mi sem tennénk másképp, de most van időnk. Menjünk Hvar-ra! Már úgy is terveztük többször, csak az időjárás eddig kibabrált velünk. Infókat begyűjtöttük, pözsót agyig raktuk az okvetlenül fontos cuccokkal (melegszendvics sütő, hajszárító, biciklik, 10 kiló kaja, és persze slószok), majd röpke 10 óra alatt megérkeztünk úticélunkhoz.

 

Akiket csak a technikai információk érdekelnek, azoknak jelzem, hogy a végén csokorba gyűjtöttem mindent, úgyhogy itt és most kizárólag élmény és emlék beszámolót lehet olvasni!

Fut, Miro mindig fut, ég tudja miért, mikor itt mindenki be van lassulva. Ő dolga, biztos bedugva felejtette az elektromos fogkeféjét - gondoltuk - és boldog mosollyal elfoglaltuk apartmanunkat. Fura, több évi kemping, és csövezés után kicsit idegen a konyha és zuhany nyújtotta városi kényelem. Hogy fogunk így kikapcsolni?!

Első reggel 20 perc séta után konstatáltuk, hogy a mászóhely nem 10 percre van a falutól, mint ahogy vendéglátónk mondta….bár lehet, hogy Ő futva értette, vagy rossz úton megyünk. Mindkettő bejött. Azt hittem lesz valami tábla, jel, nyíl, vagy legalább egy steinman, de semmi. A paradicsom úgy látszik nincs kitáblázva. Kezdeti nehézségek után a látvány kárpótot. PAZAR. Nem biztos, hogy ez normális, úgy értem, hogy ez a hely valakié. Túl szép ahhoz, miért nem csináltak belőle nemzeti parkot……vagy, hogy még egyetlen ingatlan spekulánsnak sem jutott eszébe itt plázát építeni, az végleg érthetetlen. Nem áradoznék sokat a hely szépségéről. Csináltunk néhány képet, beszéljenek magukért, szigorúan amatőr szinten nagylátószög nélkül. Jellemző, nem vagyunk egyedül, lengyelek, huhh, épp mennek, csak mi leszünk mászók. Ez már döfi, Ádám és Éva sem állt sorban a paradicsomban! De nini, magyarok, rögtön hárman. Ilyen ez a nép, kevesen vagyunk, mégis mindig összefutunk. András, a magyar hadtest nagyvezíre. Többszöri látogatás után szívében tele a világ bújával- bajával megkérdezte Miro-t tavaly nyáron: Nem dolgozhatnék nálad?

És mint ezen a helyen már többször is, a válasz a DE és a MIÉRT NE szavakból állt. Szóval újdonsült barátaink most épp Miro-nak húzzák az igát koszt kvártélyért, és talán másért is. Persze az elsődleges cél a mászás Európa Tájföldjén (ezt nem én mondom, így fogalmaz B. Cuic a Horvát kalauzban).

Néhány bemutatkozó mondat után nekiálltunk a kőnek. Minősége szinte kifogástalan, még a könnyű utak is tapadnak(ezt a klassz tengeri sós levegőt palackozni kéne, milyen jól lehetne kezelni vele a fáradt fényes fogásokat is itthon J). A formák tárháza kimeríthetetlen. Sárgás mészkő, helyenként kristályos, néhol szürke és fehér, vízmosta. Persze a legjellemzőbb fogások kancsók, zsebek, mélyedések és lyukak. Uram atyám, a 70-es kötél itt kevés! Legalábbis, ha valaki egyben szereti mászni a 40 méteres gyönyörűségeket. No, nem baj, átszerelés, fentről biztosítás, kicsi nagyfal, kicsi tengercsobi, van itt minden. A díszlet szinte már giccsbe hajlik: partra vetett hajó az öbölben, ösvény a nádasban, és szikrázóan fehér sziklák mindenhol.

Első nap végére kicsit visszavettem az arcomból. Hiába, a téli pihenő, vagy csak fura a szikla, nem tudom, de a helyiek is azt mondják, hogy a könnyebb utak kicsit nehezebbek, a nehezek meg kicsit könnyebbek. Nem baj, az időjárás napról napra javul, lekerül a pufi, 5 perc múlva már a póló is meleg. Nyár van nyár, és ettől a mászókedv is fokozódik. A 3. napra készre másszuk a lábunkat, és főleg a bőrünket. Nem kímél minket a szikla, az ujjaink olyan érzékenyek, hogy a teát már termosszal sem tudjuk megfogni, annyira égeti a kezünk.

Pihenő nap. Állítólag jön a Bora, vagy a Misztrál, vagy a Jugó. Nekünk mindegy csak ne essen. Biciklizni meg még esőben is lehet, ha csak szemerkél. Irány Hvar, jah persze hogy a város, át a hegyeken, végig a földutakon. Hihetetlen mennyi itt a hegy és a szikla. Elképesztő, hogy az egész szigeten 1, azaz egy darab mászó van hivatalosan. Hvar álmos még, a kávézókban csak a helyi nyugdíjasok tivornyáznak. A vár sincs nyitva, de nem baj, kárpótol minket a mediterrán tavasz. A fák már virágba borultak. Kaktuszok mindenhol. A zöld és kék színorgiát itt ott citrom- és narancsfák pettyezik tarkábbá. Nem jó ezt látni, mármint, hogy ilyen messze van az otthonunktól. A depressziót biztos nem itt fedezték fel. Bácsi satyakban ül a csónakjában, hálót foltoz…..anyám, Hemingway kisétált az utcára és ihletet kapott. Gyorsan elhessegetjük Pest, és a szmog-riadó felsejlő képét, hiszen még a fele hátra van.

 

5. nap: az idő ismét kegyes hozzánk. Gyorsan fáradunk, áthajlanak a falak, nem nagyon, de szinte minden útban van egy kis dőlés, de minimum egy pocak. Elsétálok halált megvető bátorsággal a part végére a torony utáni részre. Utamat két kötél segíti a morajló tenger felett. Veronka szúrós tekintetét a tarkómon érzem, miközben kétségbeesetten vizsgálom az átjutáshoz kikötött cafrangokra szakadt hajdan volt mászókötelet, amibe épp kapaszkodom. Időközben (mármint a 2007-es kalauzhoz képest) nitteltek itt is még vagy 10 utat. Topo persze jár a mászáshoz, ez benne van az árban. Kicsit talán a kalauz szebben van rajzolva, és az utak vonalvezetése jobban látszódik, viszont a helyiben benne van az is, hány nitt van az útban. Ami nem elhanyagolható, mivel láttam olyat is, amihez 20 köztes kell, ha végig akarjuk mászni, vagy ha félősek vagyunk.

 

Ismét következik egy pihi nap, kicsit az időjárás miatt, kicsit mert fáradunk. Nem baj, körülnézünk a többi városban is. Este Andráséknál voltunk vendégségben….ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy lesétáltunk az apartmanunk alsó szintjére. Házi készítésű olíva bogyó, citrom pálinka, és rakija. Hangulatos kis szoba, mindennek meg van itt a helye, átitatva hagyománnyal, és tradícióval, mint általában minden, ami a Miro féle birodalomhoz tartozik. Az egyetlen, ami megtöri a harmóniát, a közel 80 cm átmérőjű plazma TV a sarokban…hm, esendő az ember.

Utolsó napra leköltöztünk Cliffbase-re, egy kis szervezésbeli hiba okán, de nem is sajnáltuk. A sziklába vájt házikó romantikus idillje olyan hívogatóan integetett felénk minden reggel, mikor a mászás felé elhaladtunk előtte. Itt mindennek van helye, de ha nincs, akkor fel lehet akasztani, mert akasztó az fejenként legalább 30 db. Nincs olyan eszköz, amit ne lehetne használni még valamire. Az áramot egy kis napelem szolgáltatja, ennek megfelelően elektromos készülék nem nagyon van. Gázfőző, petróleum lámpa, szabadtűzön főzés viszont igen.

Utolsó éjszakára megérkezett a már emlegetett Bora. Hál’ Istennek, és a hely sajátjának, az öböl szélárnyékos, úgyhogy a tomboló szelet mi csak távolról élveztük, és nem akadályozott meg minket abban, hogy megmásszuk, ami még hátra maradt. Bevettük az „anti-gravi-tabit” és sorra toltuk a projekteket. Lehet, hogy csak ráállt a szemünk a kőre, nem tudom, de így a végére úgy éreztük, hogy a szikla megadta magát a maga módján, úgyhogy ez csak feltette az Í-re a pontot, mikor végül vasárnap fájószívvel elbúcsúztunk Sv. Nedjelja mászó idilljétől.




 

És most a száraz tények:

A helyet Miro Stec üzemelteti, és mivel privát terület, ezért a mászásért sajnos fizetni kell.

Az összes fontos info fent van a honlapján: www.cliffbase.com

Nem muszáj nála foglalni szállást, de így egyszerűbb, és olcsóbb is. Ha neki nincs már helye, és apartmanja sincs, akkor a helyieknél 30%-os kedvezménnyel tud mutyizni.

Az árak szezonálisak (értsd: mindig mást mond). Nyár a főszezon, nem számít, hogy mászni nem igazán lehet ilyenkor, csak azt a néhány árnyékos utat, ami a torony mögötti részen van. Ilyenkor viszont tele a falu. Senki ne számítson rá, hogy nyáron az utolsó pillanatban kitalálja, hogy milyen remek családi program lenne, mert ilyenkor szállás már csak a vadkemping, de kérdéses, hogy csúcsszezonban lehet-e egyáltalán.

Szezonon kívül, ami ősztől májusig tart, már csak a kiemelt ünnepeken lehet áremelkedés.

Az út kocsival Splitből és Drvenikből abszolválható. Split gyorsabb, utóbbi olcsóbb még akkor is, ha a pályadíjat, és a benzint is beleszámoljuk. (autó 90kn, személy 13kn Drvenikből). A Spliti komp 2 óra, a másik fél, viszont délebbre van, és a szigeten is kb. még másfél óra kocsival, mivel nagyon szerpentines. Jutalmul viszont van egy nagyon durva 1400m hosszú alagút a végén, mindenféle támfal és világítás nélkül (klausztrofóbiások csukják be a szemüket és mondogassák, hogy pápápápá). Drvenikig kb. 820 km, és ha Brelánál lejövünk a pályáról, akkor 207kn (oneway) a pálya. A kompot nem kell előre foglalni, de érkezési sorrend van, ezért nem érdemes utolsónak odaérni! www.jadrolinija.hr -en találhatóak a komp indulási időpontjai.

Most a szállás apartmanban 12eur/fő, a parton a házikóban 8eur/fő (teljesen rendben van, csak kint van a budi a fal alatt, és még nincs fürdő, csak hideg víz, most készítik a fiúk a vizesblokkot, állítólag nyárra kész). A mászás 4eur/fő, ami a fele, ha Miro intézi a szállást, és ingyen van, ha a bungiban alszunk.

A legtutibb és legolcsóbb megoldást persze ismét mi magyarok találtuk meg: vonat-Zagreb, busz-Split, komp-Stari-Grad, autó Miroval-Cliffbase. Koszt és kvártély fejében robot délután 1-ig, utána szabadfoglalkozás, vagy mászás. Így állítólag 25.000 Ft/fő.

A mászáshoz vigyünk legalább 70-es kötelet, mert úgy sokkal gyorsabb, de a 80-as a tuti. 60m-est csak kezdőknek érdemes vinni, mert nincs minden útban ereszkedő stand.

Ragasztott nittek vannak mindenhol és kosszarv (nem hiába szlovák szokás).

Inkább könnyebb utak vannak, de aki 7b-ig van kalibrálva, az biztosan megtalálja a számításait.

Ha már nem bírjuk a családot, vagy mindent megmásztunk, akkor jöhet a deep water tovább a parton több száz méteren keresztül. Egyéb mászóhely van néhány a közelben, de sajnos nem jutott rá idő, hogy megnézzük őket. Biztosra veszem, hogy ami a kallerben van, annál már most több út van.

Alternatív időtöltés: kajak, szörf, bicikli, túra, és ivászat.

Adományvonal: 0630-236-7820 Német András

Ő még szeptember végéig ott székel, ha neki telefonáltok, akkor egyrészt nem kell az angolt gyakorolni, másrészt Miro hálás lesz neki érte.

Ha akartok még képeket, vagy csak kíváncsiak vagytok rá, hogy milyen arc ez az András, akkor nézzétek meg a blogját: www.andrewinhvar.blogspot.com

Turkevei-Nagy József

  

Aloldalak (1): Isztriai Húsvét